A technikai forgatókönyvben a beállítások leírása előtt ilyen meghatározásokat találunk: Közel - Félközel - Távol. Mit jelentenek ezek a jelzések?
Közelképnek (premier plan) nevezzük azt az esetet, amikor a beállítás szereplője és a felvevőgép közötti távolság olyan, hogy a szereplőnek csupán az arca kerül a képmezőbe. Ugyanígy közelkép az is, ha a szereplőnek például csak a kezét látjuk - a képméretet betöltően.
Ugyanebbe a kategóriába tartozik - általában nagyközeli vagy superpremier plan megjelöléssel szokták megkülönböztetni -, ha például egyetlen szempár vagy a teljes képmezőt betöltően közel hozott száj szerepel a képen. A közelképnek egy speciális fajtája, amikor holt tárgyat vagy esetleg valami írást, vagy nyomtatott szöveget fényképez közvetlen közelből a felvevőgép. Ezt a fajta beállítást nek nevezzük.
Félközelinek (second plan) nevezzük a beállítást akkor, ha a felvevőgép és a színész között a géptávolság olyan, hogy a szereplőnek nemcsak az arcát látjuk hanem az alakját is, de még mindig nem teljes terjedelmében, tetőtől talpig. A távoli (total plan) beállítás határa ott kezdődik, ahol a kép a szereplőt már teljes testhosszában mutatja.
Ezek a meghatározások csak bizonyos alapvető rendet jelentenek, bizonyos mérethatárokat, amelyeken belül sokféle lehetőség van. Hiszen félközelinek nevezzük a beállítást akkor is, ha a képhatár alig derékig mutatja az alakot, és ugyanígy félközeli, ha bokáig látszik. Nem is szólva a távoli beállítások vég nélküli lehetőségéről, hiszen ebbe a kategóriába tartozik egy szobasarok képe éppen úgy, mint a Gellért-hegy tetejéről felvett városkép-panoráma.
A rendező joga és kötelessége mindenkor meghatározni, hova, milyen távolságba kívánja elhelyezni a felvevőgépet, a helyszín mekkora darabját akarja abban a beállításban a filmkép keretei közé foglalni.
A felvevőgép azonban nemcsak lerögzített helyzetben dolgozik, hanem különféle mozgások elvégzésére is alkalmas.
A felvevőgép legegyszerűbb mozgási módja a fordulás vagy lendítés (idegen szakkifejezéssel: „svenkung"), amikor a felvevőgép nem hagyja el helyét, csak függőleges, illetve vízszintes tengelye körül fordul jobbra vagy balra, illetve fel- vagy lefelé.
Ezt a gépmozgást - a fordulást - a felvevőgép állványára szerelt szabadon mozgatható csuklós tengely teszi lehetővé, és a gép mozgatását maga az operatőr végzi az állványra szerelt kar, az ún. svenkkar mozgatásával. Technikailag némiképpen bonyolultabb, amikor a felvevőgép kocsizik. E mozgás esetében a felvevőgép már kimozdul álló helyzetéből. Ilyen esetben a felvevőgépet egy kerekeken mozgó alkotmányra helyezve gördítik tovább. Ez az alkotmány lehet egyszerű, kis gumikerekekkel felszerelt deszkalap, a fahrtkocsi, amely ugyancsak fából készült síneken, az úgynevezett fahrtpadlón mozog (a kocsizás nálunk közhasznú német szakkifejezése: fahrt), de lehet bonyolultabb gépezet is, beépített géptartó állvánnyal, mozgatható üléssel, amely már vas sínrendszeren is haladhat. Az ilyen alkotmányt dollynak nevezik.
