A FÁRAÓK TITKAI

ebook

Szerző: Nemere István

Kiadó neve: Adamo Books

Oldalszám: 160

Méret: 635 KB

Kiadás éve: 2013

Állomány formátum: epub, pdf, prc

epub ISBN: 978-615-5363-74-0

prc ISBN: 978-615-5363-75-7

pdf ISBN: 978-615-5363-76-4

prc Méret: 469 KB

pdf Méret: 784 KB

pdf Oldalszám: 161

Ára: 1199 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

4. Másképpen a piramisokról

Nemcsak a mai emberek képzeletében nőttek össze a fáraók, a piramisok és Egyiptom mint olyan (negyedikként a múmiákat számíthatjuk még ide), hanem ez így volt a valóságban is. Mind a mai napig bármelyik fenti négy szó említésére egy közepesen művelt európainak, amerikainak, ázsiainak, afrikainak is „beugrik" a másik három is. És számukra így lesz kerek a világ, illetve ezen belül az, amit Egyiptomról tudnak. Minket most a piramisok érdekelnek.

Az előző fejezetben azt próbáltuk bebizonyítani - amennyire ez négy-öt ezer év távlatából lehetséges -, hogy a fáraók nem véletlenül választották ezt az építészeti formát. Hogy erre alapos okuk volt, és ez az ok nem Egyiptomban és annak kultúrájában, szokásaiban keresendő. Persze mindez nem akadályozta meg abban magukat az egyiptomiakat - és utánuk pár ezer évvel a modern kori egyiptológusokat sem -, hogy ne keressenek és találjanak valamiféle ideillő szimbolikát.

Vagyis jelképrendszert építettek a piramisokra. Ahogyan az ember nevű földi élőlény bármilyen tettére talál hozzáillő ideológiát, amely magyarázatot és egyben felmentést is ad erre vagy arra a tettre - úgy az egyiptomiak is bonyolult rendszerbe foglalták a piramisaikat. Ahogyan azt mai egyiptológiai szakkönyvekben, vagy népszerű-ismeretterjesztő művekben olvashatjuk: „nem csak a célszerűség és a technikai fejlődés hozta létre a gúla-formát, e síroknak az egyiptomiak számára mélyebb vallási mondanivalója is volt".

Ezzel egyetérthetünk, azzal a megszorítással: sejtésünk szerint a gúla-formát éppenséggel nem ők találták ki, és hogy e kisebb-nagyobb kőgúlákból éppenséggel „sírok" lettek egy időben, az megint csak másoknak volt köszönhető.

A piramis azonban mind a mai napig izgatja az emberek fantáziáját. Elsősorban persze vagy százötven éve azért, mert az első Gizát vizsgáló európai tudósok, akiknek sorait aztán amerikai gazdagok és tudósok is bővítették - a legfantasztikusabb dolgokat mesélték erről az országról és múltjáról, legfőképpen pedig az ott látható, megtapasztalható, sőt megtapintható építményekről. Aztán jöttek a királysírok, a muzeális és szemkápráztató leletek, a múmiák...

De leginkább a piramisok számmisztikája, a kolosszális méretek, a történelmi rejtélyek („hogyan építhettek ilyesmit azok a primitív emberek?") mozgatták meg az emberek fantáziáját.

Mára tisztultak le annyira a dolgok, hogy elbúcsúzhattunk a piramisok misztikus számaitól - persze messze nem mindenki tette ezt meg, ma is sokan akadnak, akik szentül hiszik, hogy a Kheopszpiramisban (miért éppen ebben, hisz annyi szép és majdnem ugyanolyan nagy és hasonló van még arrafelé...!) elrejtették a világ összes fontos adatát. Mi több, a Világmindenség titkai rejtőznek ott, számokban kifejezhetően, mérhetően és megállapíthatóan! Ami azért ostobaság, mert egy kellően nagy bármilyen korú, bárhol található földi épületben is képesek vagyunk kimutatni ugyanazokat a számokat, mennyiségeket, méreteket, amelyeket a piramisban. Vegyük alapul akármelyik ismert nagyobb földi építményt - éppenséggel lehetnek azok huszadik századi felhőkarcolók vagy középkori katedrálisok is! -, és rájövünk, hogy az ismert adataiból magunk is gyárthatunk egy újabb számmisztikai elméletet. Az épületek magassága, szélessége, alapterülete, ablakainak száma, egyéb nyílásainak száma, elhelyezkedése, fekvése stb. mind-mind arra utal(hatna), hogy építői ebben is elrejtettek valamiféle misztikus mennyiségeket, utalásokat, magyarázatokat stb.

Az ókori egyiptomiak a Nap jelképét látták a piramisban. A gúla végül már szorosan társult a Napistenhez is, majd oda jutottak az ókoriak, hogy a piramis maga lett a fény. Nem lehet véletlen az sem, hogy a piramisoknak azon időkben csak egyetlen kibejáratot építettek, és az mindig az északi oldalon helyezkedett el. Ez is igazolni látszik az előző fejezetben írottakat. A fáraók szentül hitték, hogy a lelkük majd azon a kijáraton jön be a jó állapotban megőrzött testükért, hiszen asztrális túlvilághitükben a halál után a lélek az északi égbolt pólusa, mai ismereteink szerint az északi Sarkcsillag felé távozott el. Tehát adott esetben onnan is kellett visszatérnie, hogy ismét egyesülhessen a hozzá tartozó testtel.

A mai emberek egy része szenvedélyesen érdeklődik a „kis piramisok", azok gyógyító hatása iránt. Az ezzel foglalkozó kísérletezők készítményeiket el is nevezték - szintén az egyiptomi mitológiába nyúlva vissza - „Hórusz-piramisoknak".

Ismertető:

A szerző már többször foglalkozott az ókori Egyiptommal. Ez a könyv a fáraókra összpontosít. Megismerjük, miféle emberek voltak ők, a sok dinasztiából kiválasztja a legérdekesebb egyéniségeket és nem csak az egykor élő fáraók tetteit, de néhány híresebb fáraósír és múmia későbbi sorsát is figyelemmel követi.

olvasói vélemények