A felhők közti réseken ki-kisütött a nap, ilyenkor megváltozott a táj arculata. Berat hunyorogva nézte a zöldes eget. Néha szél is szaladt a tó felé, de most nem volt színe. A közelben, úgy látszik, kevés volt az eróziós terep, már mindenütt növényzet fedte a felszínt, így nem volt por, amit a szél felkaphatott, magával sodorhatott volna. A táj mégis eléggé furcsa volt annak, aki eddig nem látott ilyent. A fák sötétlila törzse, kékes-feketés leveleik, a hasonlóan sötét bokrok, a világos-barna talaj, a zöldes felhők fölött olykor enyhén piros nap... Még az árnyékunk is más itt, gondolta a férfi, de nem bánta meg, hogy eljött a Trendalra. Igaz, kezdetben csak Lettáért tette, de most már érezte, itt fog élni, és nem lesz rossz dolga a Trendalon. Egy óra telhetett el, amikor gondolataiból éles kiáltások riasztották fel.
Bakra asszony szaladt le a dombról, mögötte alacsony, hosszú testek bukkantak fel...
Farkasok!
A bolygó csíkos bundás ragadozói, amiket már a repülőről is láttak. Most ott loholtak a rémült asszony mögött... Beratnak egyetlen szempillantás alatt átvillant az agyán, hogy annak idején Oban Dorg, Letta első férje is így járt. Őt meggyilkolta ez a bolygó... ők is erre a sorsra jutnak? Az nem lehet, valamit tenni kell! Közben már cselekedett is. A pilótaülés alatt tartották a géphez tartozó lézerfegyvert, néhány tartalék élelmiszercsomagot és a jelzőrakétákat - arra az esetre, ha a repülő szerencsétlenül járna. A férfi habozás nélkül kibiztosította a fegyvert, és pár kiáltással figyelmeztette a közelben tartózkodó doktort és Boriszt, jöjjenek a géphez! Sejtette, adott esetben csak az adhat nekik kellő védelmet - a fegyveren kívül.
Bakra lihegve futott, már majdnem elérte a tópartot. Közben a többiek is futottak a repülőhöz. Berat és az asszony kiáltásai kellőképpen megijesztettek mindenkit. Berat látta, nem remeg a keze. Hát igen, nem vagyok még öreg, egy cseppet sem - mondta és Bakra mögé célzott.
Az első lila sugár, mintha a Trendal-napból jött volna, a színe pontosan megegyezett a napkorong színével. A lézer a zöldes háttér előtt többször felcsillant, nyomában sisteregve perzselődött a növényzet. Bakra asszony lihegve és rémülten rohant. Brannon doktor észrevette, hogy Matta nem figyelt sem a zajra, sem a kiabálásra, hanem vagy száz méterre tőlük hajolgatott a tóparton, talajmintákat emelt ki és tett kis steril tartályokba. Brannon nem sokat töprengett, elrohant a tó felé. Útközben, lendületből törte le egy bokor kinyúló ágát, ez volt egyetlen fegyvere. Bakra asszony végre odaért hozzájuk. Borisz éktelen kiáltozással próbálta elijeszteni az állatokat, de arra vigyázott, hogy ne kerüljön messzire a géptől, és főleg ne kerüljön a lézersugarak útjába. Berat is előbbre ment, közben Bakra bemászott a repülőbe.
- Doktor! Gyere vissza! - kiáltotta Berat. De Brannon csak rohant. Végre Matta is észrevette, mi történik, futva indult feléjük. Elejtett egy kis tartályt, visszarohant érte. A csíkos farkasok akkor éppen feléje fordultak, rézsút kerülték el a repülőt. Berat látta, most már nem habozhat tovább, a „figyelmeztető" lövések nem érték el céljukat. Ismét célzott. Az élen rohanó állatot vette a célkeresztre, de a csíkos fehérbarna bunda el-eltűnt a cserjék között, majd ismét kibukkant... Berat lőtt... Az állat éles visítással zuhant a flexiák közé. A „csíkosok" viszont alig fékeztek, szemmel láthatóan semmilyen hatást nem gyakorolt rájuk társuk halála, tudatuk aligha kapcsolta össze az eseményeket. A következő sugár a másodikat, a harmadikat sebesítette meg, erre már többen megálltak. Brannon akkor ért Mattához, a geológusnő melléhez szorította a tartályait és futott. Brannon valamit mondott neki, és a gép felé mutatott.
- Ne hősködj, doktor! - ordította Borisz. De Brannon alig hallotta, felemelte az ágat, ezzel fedezte visszavonulását.
Berat még két farkast leterített, de a többiek nagyon gyorsan mozogtak, és a bokrok fedezékében már majdnem elérték Brannont. A doktor bátran csapkodott az ággal. Berat is segítségére sietett. A vicsorgó vadak vészesen morogva közeledtek, egymást is átugrálták, és oldalazva keresték a legjobb helyet a végzetes támadáshoz. Matta futott elöl, és végre elérte Beratot. A férfi már nem figyelt rá; amint maga mögött tudta a nőt, csak Brannont akarta mentetni. A doktor rácsapott az egyik farkasra, amelyik túl közel merészkedett. Egy másik állat felugrott a levegőbe, ott érte Berat lézersugara, és nyüszítve zuhant alá. Már csak hárman maradtak épek, ketten megbújtak a flexiacserjék között, elegük volt a sikertelen harcból. Ám a harmadik akkor ugrott Brannonra, amikor az megfordult, hogy a repülőhöz szaladjon. A férfi vállába harapott... Brannon felüvöltött a fájdalomtól és megperdült. Az állat nem engedte el akkor sem, teste körberepdesett a levegőben... Berat nem lőhetett, hisz nem akarta véletlenül Brannont eltalálni. A helyzetet Borisz mentette meg - fegyvertelenül, csak torka erejében bízva futott a küzdőkhöz. Vad ordításokat hallatott, erre a „farkasok" valóban elinaltak. Berat még többször utánuk lőtt, a flexia valósággal felforrt, sistergett a lézercsapásoktól, szempillantás alatt törtek az ágak, levelek repültek, vagy fonnyadtak szét.
