Túl a Plúton

ebook

Szerző: Nemere István

Kiadó neve: Adamo Books

Oldalszám: 150

Méret: 670 KB

Kiadás éve: 2013

Állomány formátum: epub, pdf, prc

epub ISBN: 978-615-5404-11-5

prc ISBN: 978-615-5404-12-2

pdf ISBN: 978-615-5404-10-8

prc Méret: 387 KB

pdf Méret: 674 KB

pdf Oldalszám: 202

Ára: 1100 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

Rodához fordultam.

- Nyilván emlékszel a kozmikus sejtek elméletére. Azt hiszem, az még indulásotok előtt terjedt el a Földön.

- Persze hogy emlékszem - felelte az asszony habozás nélkül.

A készségesen és gyorsan kapott válasz rettenetes hatást gyakorolt rám. Jéghideg lett bennem minden, agyam kényszerképzetében hósivataggá lettem magam is, egész valómban hideg szél süvített, reménytelen és kihalt pusztaság lett a világ... Roda mindebből semmit sem vett észre, talán arcom olyan volt, mint egy másodperccel előbb - magyarázóan tette hozzá:

- Sok információforrást vittünk magunkkal. Azokból sokáig felfrissíthettük tudásunkat.

- Az a sejtelmélet egészen érdekes volt - folytattam. Ilder értetlen pillantását elkaptam ugyan, de nem figyeltem rá. Most csak Rodát néztem, csak őt. A furcsa, félhalott szemeket, a feszült, várakozó kifejezést öltött arcot, csak ezt.

- A feltételezések egy része bizonyítást is nyert, még mielőtt ti elindultatok a Földről. Bizonyos elektromágneses sugárzás-visszaverődéseket tapasztaltak különböző irányokból, amelyeknek szöge és erőssége megegyezett a várt értékekkel, illetve azokhoz nagyon közel járt. Igazolni látszott az elméletet, hogy a világűr valójában nem egyetlen hatalmas térség, hanem sok kisebb, szinte valamilyen fallal elválasztott térségek végtelen összessége...

- Igen. Ez volt a kozmikus sejtek elmélete - mondta Roda szilárd hangon. Akkor vettem egy mély lélegzetet. Sestrire néztem, miközben magamban áldottam Ildert, hogy nem szólt közbe. Várj, pilóta barátom, csak várakozz, ez most az én játszmám. Lehet, életünk utolsó játszmája, aztán úgyis vége lesz mindennek, itt halunk meg félig lázálomban, kifosztva, mint az emberiség elárulói...

- Sestri, te is tudod, hogy mielőtt bejöttünk a Labirintusba, legközelebbi támaszpontunkon keresztül kapcsolatba léptünk a földi információs szolgálattal, és... - Láttam szemében a nyugtalanságot, érdekes módon ez erőt adott ahhoz, hogy most már valóban végigvigyem ezt a dolgot. - ...és megtudtuk, hogy te annak idején a fotonmeghajtású űrhajókkal is foglalkoztál. Ez persze még mindig álomvilág csupán, azt hiszem, sok évezrednek kell eltelnie, amíg ezt műszakilag megvalósíthatják majd az emberek... De Voroncev professzor elméletére biztosan emlékezel, te azt fejlesztetted tovább. A Kühl-hatás mechanizmusát boncolgattad egy érdekes tanulmányban, amelyet nagyon értékesnek tartottam akkoriban. Sok jó kritikát is olvastam róla. A Kühl-hatás az esetleges fotonhajtású hajó térbeli ellenállására vonatkozott. Mert hiszen az űr - te is tudod - valójában nem igazi üresség csupán, ha nagyon ritkán is, de találni benne anyagot. Pár köbkilométerenként egy-egy atomnyi hidrogén...A fotonmeghajtású hajó haladása közben viszont rendkívüli sebességénél fogva sok-sok ilyen magányos atommal ütközne... Sestri szemében a gyanakvó várakozás és feszültség átadta helyét a megértésnek. Bólogatott, sőt mosolygott. Teljesen elaltattam a gyanúját. Szólt is:

- Hát persze nem volt könnyű munka. Sokat dolgoztam azon az elméleten. Voroncev jó alapokat rakott le, nekem csak tovább kellett töprengenem rajta... És úgy látszik, sikerült is hozzátennem valamit, máskülönben nem tartanának számon a Földön még ennyi idő után is. - Elégedetten mosolygott. Megint vad szelek fújtak agyamban, jéghegyek vándoroltak és töredeztek ketté hatalmas robajjal, sistergett a fekete víz, metsző szél vitte csontomba a hideget. Kiszáradt a torkom. Ilder várt. Roda testtartásán láttam, nem tudja még, miről van szó, arcára tévedt tekintetem; igen, ő sem sejt semmit. Nagyot nyeltem. Nehezemre esett minden szó, de ki kellett mondanom:

- Roda... kozmikus sejtek nem léteznek. Nem létezik az elméletük sem. Soha sehol semmikor nem foglalkozott velük senki a Földön vagy más emberlakta bolygón. Nem mértek semmilyen sugárzás-visszaverődést sem... Az egészet egy perccel ezelőtt találtam ki...

Fájt, nekem még inkább, mint nekik. Roda arca kőszobor volt. Sestrire néztem.

- Nem élt soha Voroncev professzor, nem létezett Kühl-féle hatás sem. így te sem építgethettél fel egy szép és ügyes elméletet, amelyet pedig az imént oly szívesen vállaltál magadra...

Ismertető:

A sci-fi regény a jövőben játszódik a Plútó környékén. Két kalandra éhes felderítő űrhajós egy égitesten idegen lényekre utaló építményt talál. Meggondolatlanul leszállnak az ismeretlen labirintusba...

olvasói vélemények