Amikor Colino fékezett a Puerto Cabelló-i rakparton, egy férfi jött ki a presszóból, és feléjük sietett. Mark éppen átült a parton várakozó fekete elnöki kocsiba, és begyújtotta a motort. A férfi a presszó egyik pincére volt.
- A magáé ez a kocsi, señor? - kérdezte. Mark a zakója alá nyúlt, megmarkolta a pisztolyát.
- Az enyém. Valami baj van?
- Semmi, semmi - nyugtatta meg a pincér. - Telefonált valahonnan egy señor,
és kérte, adjam át az üzenetét annak, aki ezért a fekete kocsiért jön majd. - A pincér a
tenyerét Mark felé nyújtotta, és bocsánatkérő mosollyal folytatta: - Az illető biztosított felőle, hogy a jutalmam nem marad el.
- Nem is tévedett. Colino, adjon az úrnak egy húszast.
Amaz most még lelkesebben folytatta.
- Nagyon sietett, és csak annyit mondott: „Mondja meg nekik, hogy minden
rendben, jöjjenek hazafelé, útközben hallgassák a műsort..." Maga ért ebből valamit,
señor?
Marknak rögtön megjavult a kedve.
- De még mennyire!Köszönet, señor, a jó hírért!Colino, gázt bele!
A két autó megfordult, és átszelve a rakpartot, a Gallas felé vezető útra kanyarodott. Ahogy elhagyták Diamante del Cielót, Rob néhányszor nyugtalanul pillantott hátra. A néptelen műúton rajtuk kívül csak egyetlen jármű haladt; mögöttük jött alattomosan és kitartóan.
- Perceken belül besötétedik - mondta Terr, mintha csak eltalálta volna a főnöke gondolatát.
- Miféle város az ott? - kérdezte Sindero, amikor fénypontok tűntek fel a sűrűsödő alkonyatban.
- Puerto Cabello - felelte Rob -, az a fénylő csík a Río Apure, de nem kelünk át rajta. A műút a folyóval párhuzamosan fut Gallasig.
- Hol várnak ránk a többiek?
- Maracay után. Mills, emlékszel Maracayra? A fekete testőr felélénkült.
- De még mennyire!Emlékszel arra a kis köpcösre, akinek Bert a fejébe húzta a kalapját, és hiába lövöldözött, soha senkit sem talált el?
- És arra a nagy darab, erős nőre emlékszel, aki a kerti medencében fürdött, amikor az egyik bandita odajött, és megkérdezte tőle: hol van señora Caratesa? A nő meg elkapta a fickó lábát, berántotta a vízbe, elszedte a fegyverét, és mikor végre levegőért kapkodva felbukkant, azt mondta neki: „Én vagyok señora Caratesa, miről van szó?"
Mindnyájan nevettek. Terr úgy emlékezett, hogy akkoriban két bandita tragikus hirtelenséggel el is halálozott... Aztán a tekintetük mintegy automatikusan az őket követő zöld Leopardo felé fordult.
- Terr, átrobogunk Puerto Cabellón, aztán egy alkalmas terepen megismételjük a tavalyi macutói esetet, oké?
A társai csak bólintottak. Rob sóhajtva nézett az elnökre.
- Önnek biztosan nem fogja elnyerni a tetszését, uram. Ez a megoldás nem megy vér nélkül, de a körülmények erre kényszerítenek bennünket. Négy pasas ül a Leopardóban, ezt ne felejtsétek el, fiúk. Mills, add ide a másik géppisztolyt. Terr, a tied a sofőr; Mills, te a jobb oldali kerekekbe... Az enyém az utastér meg a motorház.