Ki ölte meg Bardinit?
- Útközben végiggondoltam a dolgot - mondta Roger Mollet. - Szerettem volna segíteni rajtad, Michel... Kötelességem, mert az ügyvéded vagyok, és kötelességem, mert a barátom vagy. De őszintén megmondom: kutya helyzet ez. Átkozottul nehéz. A kést is ostobaság volt eltüntetni. Az lenne a legjobb, ha telefonálnék a rendőrségre. Calvert felpattant.
- Ne! Csak azt ne!
Mollet megfogta Calvert vállát.
- Hidd el, öregfiú, nincs más megoldás. Minél később jelentkezel, annál rosszabb a helyzeted. Magának, Annemarie, mi a véleménye?
Az asszony a bárszekrény mellett állt, kezében hosszú nyakú pohár, cigaretta.
- Megbízom magában, Roger - mondta halkan. - Úgy teszünk, ahogy maga jónak látja. Ha óhajtja, fölhívjuk a rendőrséget.
- Annie, könyörgök - csuklott össze Calvert. - Én... Én rettenetesen szégyellem magam. De most már nem játszom tovább. Amit meséltem, az egész... nem igaz... Csak én találtam ki.
- Nem értem - döbbent meg az ügyvéd. - Mi nem igaz?
- Nem öltem meg Bardinit! Senkit sem öltem meg!
Annemarie kezében megremegett a pohár.
- Mit beszélsz? Hát akkor ki ölte meg Bardinit?
Calvert idegesen nevetett.
- Senki... Bardini él! Hallgassatok meg... Megmagyarázom. Én... Én csak... Én csak azt hittem, hogy Annie és Bardini... Hogy amit beszélnek, igaz... És azt gondoltam, úgy teszek, mint Roger autósa. Azt mondom, megöltem... Hogy lássam, hogyan reagálsz...
- Ostoba! Ostoba barom! - visította Annemarie.
- Rettenetesen szégyellem magam - hajtotta le a fejét Calvert. - Fajankó voltam... Azt hittem, így tudlak csak leleplezni. Az agyamra ment a féltékenység... Bocsáss meg nekem, Annie! Meg tudsz bocsátani?
Annemarie a fejét rázta.
- Én szégyellem magam helyetted... Mint egy taknyos... Nem, ezt az estét én soha nem fogom elfelejteni... De örülök, hogy nem igaz... Szörnyű volt ez, Michel...
Roger Mollet az ajtó mellett állt.
- Én meg idevágtatok lóhalálában... Egy ilyen hülye vicc miatt... A legszebb álmomból vertél fel, Michel... Nem értelek...
Michel Calvert reszketve állt előttük. A szeme égett a szégyentől.
- Sokat ittam az este. A fejembe szállt... Ne haragudjatok rám! Kérem, próbáljátok elfelejteni!
Roger a bárszekrényhez lépett, kiemelte a konyakosüveget. Először Annemarie-nak töltött, aztán magának. Ránézett a barátjára, végül kiemelt még egy poharat.