SÁRGARÉPA
Kertünkben valamennyi zöldség közül a legtöbb helyet ez a növény kapja, és ha egy év termését lemérnénk, súlyban is ez tenné ki a legtöbbet. S ez az a zöldség, amelyet egész évben folyamatosan ehetünk, hiszen jól tárolható. Sok kell belőle a hús-, a gulyás-, a vegyes zöldséglevesekbe. Sok a pároláshoz és a nyers fogyasztáshoz.
Kiválasztjuk a fajtát
A következő év termését tulajdonképp ősszel alapozzuk meg először, és január-februárban másodszor. A sárgarépára ez különösen vonatkozik, mivel igényli az őszi ásást. Az első években a mély ásás hívei voltunk általában, s akkor azt hittük, minden növényi maradványtól meg kell szabadítani a talajt. Azóta inkább sekélyen ásunk. De ez a kísérlet a répánál visszaütött: a fejlődő gyökér nem tudott könnyen lefelé hatolni az egyébként is sűrű, kötött talajunkban. Ezért a répának mélyen ásunk.
A másik meghatározó tényező: milyen magot vásárolunk? Semmiképp sem egyfélét. Már csak azért sem, mert mindegyik fajtának más az íze. Sokan talán azért sem szeretik a répát - vagy nyár végére megunják - mert hétről-hétre, évről-évre ugyanaz az íz kerül eléjük. Arra jöttünk rá: a fajtán belüli változatosság önmagában is változatossá teszi étrendünket. De többfélét veszünk azért is, mert előfordul, hogy valamelyik nem kel ki, vagy csak hiányosan. A választott fajták közt minden évben ott a Nantesi, ezt tartjuk a legfontosabbnak. Íze kíváló, nem édesedik meg tél végére sem. Jó termő, s eddig ez a mag bizonyult a legmegbízhatóbbnak: amennyit elvetünk, annyi kikel. Nem hosszú, ami a mi talajunk esetében fontos. A pincében nem romlik el, még a következő év májusában is fogyasztjuk. Emellett vásárolunk félhosszú fajtákat is, lehetőleg kétfélét. Hosszút csak akkor, ha más nem kapható. A hosszú - sérülés nélkül - nehezen ásható ki a földből. Természetesen mindenki más fajtára esküszik. S valószínű, hogy mindenkinek igaza van: a talaj-, az éghajlati viszonyok; a saját művelési rendszere szerint ki-ki mást tekint a sajátjának. Ha van vetőmagválaszték, az a tanácsunk, mindenki keresse a neki megfelelőt.
Kik legyenek a szomszédai?
A sárgarépa szereti a borsó, a vörös-, a póré-, a fokhagyma, a retek, a paradicsom szomszédságát. Régi megfigyelések ezek; a falusi kertekben nemzedékek adták át tapasztalataikat. Aki gyerekkorából emlékszik szülei, nagyszülei kertjére: a kapor például szétszórtan, rendetlenül nőtt, szinte gazként a répaágyásokban, onnan húzgálta ki szükség szerint anyja, nagyanyja, de válogatva, hogy mindenütt maradjon. Ennek így kell lenni, mondták. Ahol előző évben is sárgarépa volt vagy petrezselyem, esetleg paszternák, oda a következő évben semmi esetre se vessünk gyökérzöldséget. Aki semmibe veszi a vetésforgót, annak a termése satnya lesz, munkája kárba vész. Siker nélkül, dühöngve pedig nem lehet kertészkedni... Legkésőbb tehát a tervezéskor eldöntöttük, idén hová kerüljön a sárgarépa és ősszel mélyebben ástuk fel azt a területet. A szomszéd növények helyes megválasztása mellett arra is ügyelünk, hogy napos helyre vessük. Terem ugyan félárnyékban is, de a gyökere nem fejlôdik ki rendesen.
Mikor kerül a földbe?
Mivel nem fagyérzékeny, akár már februárban elvethetjük. A szakkönyvek szerint február 20-tól a földbe kerülhet. Mi ugyan azt tapasztaltuk, ennek semmi értelme. A legtöbbször lehetőségünk sincs rá: fagyos a föld, vagy még hó borítja. És ha rá lehet menni? Több évben előfordult, már minden ismerősünk szorgoskodott, hajlongott, vetett. Mi egymást korholtuk, lusták vagyunk elkezdeni a kerti munkát, félünk kimenni a fűtött lakásból, a cserépkályha mellől, nyilván visszaütött a parasztősök kemencét őrző szokása. Egyszer aztán nekiduráltuk magunkat, február végén a mi kertünkben is földbe került a mag. Csak éppen nem bújt ki hét-nyolc hétig a hideg talajban. Azóta nem sietünk. Március közepe előtt nálunk nem érdemes rálépni a földre. Húsvét hetében még gyakran látni a kert fagyzugaiban hófoltokat.
Mennyit tervezzünk?
A veteményesben háromszor hét (és négyszer hét) méteres teraszokat alakítottunk ki, ezek tehát önálló táblák. Ránéztünk az első időben a kertre és a tervrajzra, s feltettük a kérdést, mennyit vessünk? Jó néhány év tapasztalata kellett hozzá, amíg rájöttünk, mennyi kell ahhoz, hogy elegendô legyen sok zöldséget felhasználó háztartásunkban. A találgatásoknak két változata fordulhat elő: vagy többet termelünk a szükségesnél, vagy kevesebbet. Nos, ez utóbbi valóban igaz lehet. De aki kertet mûvel, annak a családja szereti a zöldséget, akkor pedig a több se sok.
