TÁVOL MINDENTŐL

- Uram, fájlalom a hátamat.

A férfi mintha a semmiből bukkant volna fel, hirtelen ott állt Bonkers előtt. A detektív felnézett rá, és igencsak meglepődött az ismeretlen látogató régimódi ruházatán: úgy festett, mintha csak a múlt évezred elejéről ragadt volna itt.

- Hogy mondta, uram? - kérdezte kényelmetlenül, csak hogy szóljon valamit. Megpróbálta leplezni feszültségét, és fürkésző tekintettel forgatta a fejét, vajon hol surranhatott be ez a furcsa férfi.

- Fájlalom a hátamat - ismételte meg a divatjamúlt ruhába bújt látogató, de többet most sem szólt. Bonkers egy sort káromkodott magában. Legközelebb jobban kell figyelnie! Ha ez az ismeretlen őrült ilyen nesztelenül besurranhatott az irodájába, akkor akár valamelyik haragosa is belopódzhat, és mire észrevenné, már golyót is kapott a szeme közé. Elővette legbarátságosabb mosolyát, amit csak ebben a szituációban produkálni tudott, és olyan hangon, ahogy a bolondokhoz szokás beszélni, közölte az idegennel:

- Ez itt nem masszázsszalon, hanem nyomozóiroda. Kint van a tábla az ajtón, bár nem biztos, hogy el tudta olvasni...

- Tisztában vagyok azzal, hogy hova jöttem - biccentett kurtán a másik. - Azt akarom, nyomozza ki a gyilkosomat!

Bonkers megátkozta a napot, amikor Keepert vette fel asszisztensnek a nagymellű szőke bombázó helyett. Hogy is hívták a nőt? Mindegy, erre már nem emlékezett... De hétszentség, hogy seggbe rúgja párszor Keepert, amiért bármelyik futóbolondot beengedi az irodájába!

- Attól tartok, rosszul értettem, kedves uram - mondta torokköszörülve. - Az ön gyilkosát?

- Igen, Mr. Bonkers, jól értette a szavaimat. Még nem volt alkalmam elmondani, hogy mitől fáj a hátam; megmutatom, ha megengedi.

- Tessék csak - intett lemondóan a detektív, hiszen látta, hogy csak úgy szabadulhat meg mihamarabb a bolond fickótól, ha végighallgatja a mondókáját. Még az is lehetséges, hogy a meséje felénél beront kéthárom ápoló, kényszerzubbonyba bújtatják ezt az idiótát, és elnézést kérnek Bonkerstől a kellemetlenségért. Ám ami ezután következett, annak a fele sem volt tréfa: a furcsa látogató megfordult, a háta közepét mutatva Bonkersnek.

- Látja? - kérdezte, egy hatalmas vadásztőr markolatára célozva. - Itt ez a fránya kés, átvágta pár létfontosságú szervemet, csak azt nem tudom, ki döfte belém. A hátam mögé lopózott ugyanis...

Bonkers pár pillanatra megbénult a látványtól, aztán fokozatosan hányinger tört rá. A Bowie pengéje legalább húszcentis lehetett, de egy hajszálnyi sem látszott ki belőle, mivel tövig a férfi hátába volt állítva.

- Na! Szólaljon már meg, uram, látja-e?

- Hogy az istenbe ne látnám?! - fakadt ki Bonkers. - Miért nem a kórházba ment vele, maga idióta?!

- Már késő, ugyanis meghaltam...

Szóval nem csak bolond a fickó, de valaki tényleg leszúrta...

- Kedves uram, maga sokkot kapott - magyarázta a detektív, és végre összegyűjtött annyi erőt, hogy lábra álljon, majd elinduljon az akasztó felé a kabátjáért. - Csak gondolkozzon el rajta, kérem, ha meghalt volna, vajon hogyan állna most itt és beszélne hozzám? Most szépen velem jön a kórházba, ahol szakszerűen kiszedik magából ezt a kardot, és fertőtlenítik a sebét. Amint jobban lesz, alaposan kikérdezem, és ígérem, legjobb tudásom szerint járok el, hogy elkapjuk a disznót, aki magára támadott!

Ám a leszúrt idegen cseppet sem vette át Bonkers lelkesedését, csak sóhajtott egyet, és szomorú mosollyal csóválta a fejét.

- Nem tud rajtam segíteni, nyomozó úr, legalábbis úgy biztosan nem, ahogy ön képzeli...

- A büdös francba... - morogta Bonkers, és a kabát helyett inkább az irodai palackját vette magához. - Oké, adok öt percet, hogy meggyőzzön - mondta, és lecsavarta a palack kupakját, abban azonban már csak levegőt talált. Ettől még egy fokkal feljebb ment benne a pumpa, bevágta a palackot az asztal legalsó fiókjába, és mutatóujját dühösen az idegenre szegezte.

- Értse meg, maga barom, hogy nem halt meg! - kiáltott türelmetlenül a férfira. - És egyáltalán... hogy a francba jutott be? Keeper beengedte?

- Nem ismerek semmiféle Keepert - válaszolta az idegen, továbbra is nyugodt, kimért hangon. - És hogy a kérdésére is válaszoljak: a falon keresztül.

- Mi a...?