Személyiségünk titkai

A szülő-gyermek kapcsolat kialakulása a messzi múltban kezdődik, jóval a gyermek megszületése előtt.
A szülő-gyermek kapcsolat... Olyan kettős szerep, amelynek n két oldalát megéli az ember, csakhogy több évtizedes időeltolódással. Mindenki volt gyermek, azaz átélte saját szüleivel e szociális szerep gyermeki oldalát. Majd évtizedek múltával az egykori gyerek lesz szülő, s megéli e szociális szerep másik oldalát is.
Vajon milyen szülő lesz az egykori gyerekből? Akár akarja, akár nem, ezt részben meghatározza mindaz, amit gyerekként látott, megélt és tapasztalt saját szülei viselkedésében: milyenek voltak jókedvükben, haragjukban, hogyan jutalmaztak és büntettek, hogy oldották meg konfliktusaikat, hogyan voltak kedvesek és elutasítóak?
Ennek az élménytömegnek hatalmas modellképző ereje van, az ember akaratlanul is tanulja, utánozza, magába szívja azt a szülői és emberi magatartást, amelyet gyermekként élt át a felnőttek világában. Ami ebből tudatosan lecsapódik, néha sok, gyakran igen kevés. Nemritkán hallhatjuk a ridegen büntető, tiltó szülőtől: apám szigorú, kemény ember volt, mégis (vagy éppen ezért) rendes ember lett belőlem.
Önigazolás? Mindenesetre az egykori szülői magatartásmodell tudatos követése, megismétlése. Vagy ennek éppen ellenkezője: sokat szenvedtem gyerekkoromban az otthoni ridegség miatt, én megértő és szelíd akarok lenni gyerekemhez.
Szélsőséges esetekben tehát az egykori szülői modell vagy azonos viselkedésmódra, vagy azzal éppen ellentétesre determinál. A legtöbbször azonban ez a folyamat nem ilyen tisztán polarizált. Egykori gyermekkori élményeink ellentétesen és ellentmondásosan csapódnak le bennünk, van, amit követünk, van, amit elutasítunk szüleink egykori viselkedéséből, mindez elkeveredik azóta szerzett  tapasztalatainkkal, élményeinkkel, begyakorolt és kikristályosodott magatartásmódjainkkal. De gyermekkorunk élményvilága „megszüntetetten megőrződve" mindig jelen van, s különösen elevenen hat, amikor szülőkként éljük életünket saját gyermekünkkel. Ezek a legmélyebb gyökerek.
Persze vannak a szülő-gyermek kapcsolat formálódásának még más korai gyökerei is. A házastársak egymással való kapcsolata. A szülők egymás iránti szeretete, szellemi, érzelmi, szexuális életüknek összecsengése vagy diszharmóniája, s mindaz az érzelem és indulat, ami két ember együttélése körül kavarog pozitív vagy negatív értelemben, meghatározza a gyerekkel való kapcsolatot is, a gyermek érzelmi helyzetét a családban, aki új tagként lép be az emberi kapcsolatok struktúrájába. A szülők egymás iránti érzelmei rásugároznak a gyerekekre is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy minden nő számára a gyerek egy kicsit az apát is reprezentálja, akitől származik, s a férfiak sem tudják függetleníteni gyermekükhöz fűződő kapcsolatukat azoktól az érzelmektől, amelyek a gyermek anyjához fűzik őket.
Mindez megint kétarcú lehet. Egyenesen is átvihetők a gyerekre a szülők egymás iránt érzett pozitív és negatív érzelmei, indulatai, de a kapcsolat alakulhat paradox módon is. Az érzelmileg kielégítetlen, elhanyagolt feleség a gyerekben keres kárpótlást magányosságáért, tőle várja mindazt a törődést és melegséget, amit férje nem ad meg neki, és viszont.