POKOLI TÚRA

Patrick nyomtalanul eltűnt.
Bármennyi időt fordítottak is arra, hogy rábukkanjanak, semmi jelét nem látták annak, hogy merre indult és hol lehet a szökevény. Egy idő után Grealy is bekapcsolódott a keresésbe, aki éppenséggel maga is egy erdei sétáról tért vissza, de az újabb fővel gyarapodó kutatócsapat sem mutathatott fel eredményt.
- Ha egy órán belül nem bukkan el, hívnunk kell a Parkőrséget. Vagy az erdészet illetékeseit. - Marsha elővette a mobiltelefont. - Jaj, nem! A mindenségit! -
kiáltott fel, amikor megpillantotta a készülék kijelzőjén a térerő hiányát jelző szavakat. - Ez teljesen kiment a fejemből.
Merő próbálkozásból Grealy és Karen is azonnal elővette a maga telefonját, de azok is éppúgy működésképtelenek voltak.
- Most mi lesz? - kesergett Marsha és idegesen a hajába túrt. - Mit fogunk tenni, ha nem kerül elő?
- Először is arra kérlek - vette át a szót Grealy és nagyon meggyőző akart lenni -, hogy próbálj megnyugodni. Itt vannak az autóink, bemegyünk a városba, hogy értesítsük a hatóságokat. Nem lesz semmi baj. A fiú csak levegőzik egyet.
- Remélem, így van. De félek, hogy soha többé nem kerül elő, ha ráalkonyodik odakinn. Istenem, bár Tonyra hallgattam volna! Az én hibám!
- Marsha. - Karen átölelte, hogy oldja a pánikot. - Szólni kéne már Tonynak, nem gondolod?
- De. Már biztos sejti, hogy valami történt, hiszen hallhatta a kiáltásainkat. Ha nem is szereti azt a szerencsétlen gyereket, biztosan nem akarja, hogy elpusztuljon a vadonban. Hívjuk ki a partra.
Grealy a stég szélére sietve mindkét karjával lendületesen integetni kezdett, közben a torkaszakadtából kiabált a tó közepe felé. Az apró pont a csónakban azonban nem mozdult, mintha mit sem hallana vagy látna az egészből. Végül a férfi feladta és betolta a vízbe az egyik kenut.
- Nyilván úgy belemélyedt a horgászatba, hogy nem is érdekli semmi más! Ez Tonyra vall - mondta elkeseredett hangon Marsha.
- Semmi baj, itt leszünk mindjárt. És Tony is jól ismeri a vadont, megtalálja Patricket - mondta bíztatóan Grealy és eltolta az evezővel a csónakot a parttól. Amaz csendesen és könnyedén besiklott a sáson túli tágas vízre és a férfi megkezdte a lapátolást a ragyogó, sima felületen a barátja csónakja felé. Szegény kis ördög - merengett eközben az elveszett
Patricken. Nem sok esélye van arra, hogy visszataláljon. Még egy normális embernek is gondot jelenthet a tájékozódás ebben a zöld labirintusban. Néhány perces evezés után megközelítette annyira Hamlint, hogy a rendíthetetlen horgász észrevegye őt. Nyilván méltatlankodni fog, hogy megzavarom... Ha pedig süllőzik, lehet, hogy még hozzám is vág valamit...
A hatalmas test azonban nem mozdult, nem fordult felé, pedig már az arcát is kivehette volna, olyan közel került hozzá. Nyilván jól hallatszik a lapát csobbanása is a vízben, de Hamlin fel sem tekintett, hanem mereven bámulta a kezében lévő pecabotot és a tófelszínt.
Nem lehet valaki ennyire fanatikus!
A damil és az úszó vadul mozgott a felszínen. Kapás volt, bődületes kapás, de Hamlin meg sem moccant. Grealy balsejtelmek között tette meg az utolsó tíz evezőcsapást, aztán döbbenten kiáltott fel. Rémületében beleejtette a lapátot a tóba és kezével ösztönös kapálózó mozdulatokat tett a levegőben. A kenuja nekisodródott az álló csónaknak, bármennyire is nem akart a közelébe kerülni. De az ütközés bekövetkezett és hatására a mozdulatlanul gubbasztó Hamlin hátrahanyatlott a ladikban, feltárva összeszabdalt, szinte széttrancsírozott  mellkasát és a hasát.