„Nostradamus - a háttérhatalom poétája"
Nem eléggé agyoncsépelt még?
Végtére is születési évfordulója van, méghozzá az ötszázadik! (2003) Jómagam meg ez ideig egyébként se foglalkoztam Nostradamus-szal. Itt az ideje.
Kutatásaim bizonyára Önnek is tudnak újat mondani, akkor is, ha már tucatnyi fejtegetést olvasott róla. Sajnálom, ha illúziói meginognak - előrebocsátom, írói célkitűzésem az ezoterikus leleplezés.
Nem próféta volt Ő, hanem csak egy tehetséges orvos, akinek neve a pestis elleni küzdelem révén is fennmaradhatott volna. Csakhogy túlontúl elmélyülten érdeklődött, egyrészt ősei hagyományai, másrészt a csillagászat iránt, s mindenek tetejében volt érzéke a nyelv, a szavak művészetéhez is. Ezért lett Ő az ősi háttérhatalom kiválasztottja. Ők tartják életben hírnevét - immár 500 éve.
Bizonyára el fogom képeszteni életrajzának újszerű bemutatásával, illetve örökbecsű művének átértékelésével. Márpedig „jósversei" csak akkor felelnek meg az ésszerűségnek, ha újra értelmezem őket, méghozzá forgatókönyvként. Egy évezredes homályba burkolózó politikai erő útmutatásaként.
Számolnom kell egy másmilyen olvasóval is, aki hozzám hasonlóan eddig hallani sem akart az efféle ostobaságokról. Pedig, mekkora hiba bármit ostobaságnak kikiáltani, felületes értelmezés alapján! Ráeszméltem, minden elfordulás szegényebbé tesz, és élvezettel fedeztem fel Nostradamus-t. Mindkét olvasótábornak kívánom ugyanezt az élményt.
Önnek, aki már számos versét kívülről tudja, hangsúlyozom, Nostradamus hagyatékát nem hogy nem tartom ostobaságnak, de sokkal inkább komolyan veszem, mint bármikor. Kimagasló személyére, mesterművére egyaránt nagy tisztelettel tekintek. Szeretném, ha Ön is megtapasztalná a megvilágosodás, és a tisztánlátás energiáit.
Ön pedig, kedves olvasóm, aki eleddig éppen a miatt tette le a Nostradamus-könyveket, mert lehetetlennek vélte prófétai jövőbelátását, rácsodálkozhat, e középkori iromány üzenetének megfejtése seregnyi kérdés megértését eredményezi majd.
Próféták márpedig csakugyan nincsenek!!!
Nostradamus versei, - mint forgatókönyvek - félreérthetetlen utasításokat hordoznak, mint például: mi módon szervezzék meg az úgynevezett nép helyett szent forradalmait, s miként ültessenek egy felkarolt senkit a megtévesztett tömeg élére, miután elvágták nemesi vérvonalát. De megtaláljuk a papság elnyomására vonatkozó rendelkezéseket is, ugyanakkor biztosítanak affelől, hogy a valódi „isteni szó az ég által lesz sújtva... a titok feltárása elferdítve lészen".
A könyv, amit most a kezében tart, az első, amely végre feltárja e titkot is. A forgatókönyv, mely alapján már lehet jövőt is vázolni, felfedi, hogy mit szánnak nekünk, Magyaroknak az EU mesterkélt közösségében. Hogy valósággá válik-e a rémálom? - csakis az egyénen múlik!
Nostradamus elcsépelt? Soha aktuálisabb!
Nostradamust komolyan venni?
...hogyan is lehetne?! Állítólagos próféciáival nem illeszkedik semmilyen tudományos vizsgálódás keretei közé. Vagy mégis?
Édesanyám halálát követően, a nyolcvanas évek óta folytatok sajátos lélekkutatást. Nostradamus bugyuta jósversei és ezoterikus felismeréseim között - melyek szerint a nem létező jövőt lehetetlen hosszú távon megjósolni, - oly egyértelmű az ellentmondás, hogy a világ legrejtélyesebb bestseller írójával egyszerűen nem tudtam mit kezdeni.
Így volt ez a szeptember 11-ét követő hetekig.
2001. rejtélyes szeptemberéről beszélek, az egész földgolyót kétségbeejtő amerikai merényletekről. Nem sokkal a tragédiát követően figyeltem fel a Nostradamus-jelenségre.
Hitelesnek beállított dokumentumfilmek, Hollywood-i sci-fik és sebtében összeállított könyvek tucatja árasztotta el a rémületre szomjas nagyközönséget. Hadd fogalmazzak pontosabban: a rémületre idomított tömeget. S persze előkerültek a New York-i katasztrófával kapcsolatba hozható Nostradamus-versek.
A könyvek borítói öles betűkkel hirdették: a huszonegyedik a terror százada lesz, s a végítélet most már elkerülhetetlen, - isten bizony közeleg.
Legutóbb a második világháború alatt és után volt ilyen kapós a híres francia „csillagjós" korszakalkotó műve, mint most, a századfordulón. Lám, még az amerikai terrortámadást is előre látta, precízen, ahogyan ötszáz év távlatából illik. (?)
Környezetemben sokan Nostradamus-rajongók. Elfogadtam a nagy próféta bálványozását, a számomra érthetetlen csodálatot, hiszen ezoterikus nyitottságom megtanított a másság tiszteletére. Nem veszik észre, - gondoltam - hogy ezer zagyvaverse közül milyen könnyű az éppen bekövetkezett történelmi, politikai eseményekkel összecsengőt találni, ha csak egy-két sort is. Az elvakult Nostradamus-hívő könnyen bedől az áltudományos elemzésnek: a jövőt tényleg előre lehet látni, hiszen Nostradamus már 500 évvel korábban mindent leírt! És hajszálpontosan megmagyarázzák az odaillő ősi sorokat - de mindig csakis utólag!
A versekből eddig senkinek nem sikerült megbízható előrejelzést tenni a jövő(idő)re nézve. Kizárólag utólag. De akkor annál serényebben. Ez az utómagyarázkodás a Nostradamus-jelenség - mint a történészek kedvenc játékszere: ismeretei alapján ki tud több megtörtént tényt rámagyarázni az általánosító, összefüggéstelen szövegekre.
Éppen e jelenség miatt, mely legtöbbször a túlmisztifikálás jegyeitől terhes, kell komolyan vennünk Nostradamust, - de mit is szolgálhat mindez?
A háttérerő leghatékonyabb kellékeit erősíti: a szorongás, a bizonytalanság életben tartását, továbbá az ál-démoni erőktől való kilátástalan rettegést.
