Amikor a ropogó, vakítóan fehér hóban elindult a kovácsoltvas kapu felé, Stefi legszívesebben azonnal visszafordult volna. Segélykérően hátranézett unokanénjére, aki elhozta ide autóval.
Barbara hevesen integetett a volán mögül, hogy menjen már.
A parkban rengetegen sétálgattak. A hideg miatt mindenki vastagon beöltözött, semmi nem utalt arra, hogy ez a hely egészségügyi intézmény lenne, inkább szállodának tűnt. Ez erőt adott Stefinek. Rettegett a Burttel való találkozástól.
Ráadásul Mark rábeszélte, hogy délután menjenek el együtt a férfi szüleihez, akik egy farmon éltek Pearl Creek-től északra. A lány előre rettegett a rá váró kínos beszélgetésektől.
Stefi már majdnem elérte a kastély hatalmas lépcsősorát, amikor vidám kiáltást hallott:
- Burt!
Csodálkozva nézett a hang irányába. Tetőtől talpig feketébe öltözött lány szaladt el mellette.
Stefi a lépcsősor aljánál heverésző márvány oroszlán mögé lépett, ahonnan mindent látott és hallott, de őt nem vehették észre.
-Szia! Megérkeztetek? Na, tetszik a lakás? - a régen hallott, kedves, mély hang hallatán Stefi reszketni kezdett.
Burt ekkor ért le a lépcsősor aljára. Háromféle kék anyagból varrt, vízálló túrakabátot és farmert viselt. Fekete haja megnőtt, mióta Stefi nem látta, eltakarta a homlokát és a kabátja gallérját. Arca kicsit soványnak tűnt ugyan, de Marlene-nak igaza volt, jól nézett ki, és hosszú haja még hangsúlyosabbá tette indián vonásait. Stefi szíve összeszorult, látva, ahogy a férfi a lányra mosolyogott, aki közben kuncogva a nyakába csimpaszkodott, és ujjongva mondta:
- Jaj, nagyon!
Stefi szemében gyűltek a könnyek, a fejére húzta bundája kapucniját, és kifelé indult a parkból. Egészen az út jobb szélére húzódott. Amikor egy pillanatra mégis felnézett, a másik oldalon ismerős alakot vett észre. James fia volt, Harry.
Lehajtotta a fejét, nehogy a fiú észrevegye, és megszaporázta a lépteit. Talán jobb is így, hiszen Mark várja őt, hogy elvigye a szüleihez.
Barbara döbbenten nézett rá a szélvédőn keresztül. Kiugrott a kocsiból, és Stefi elé szaladt.
- Úristen, kicsim! - átölelte a lány vállát.
- Mi van? Nem igaz, hogy jól van?
- De, igen! - Stefi zokogva borult nagynénje nyakába.
- Nagyon is jól van, egy fekete csitrit ölelget a lépcső alján!
- Stefi! - Barbara a fejét ingatta.
- Hogy is lehettem ilyen bolond! Már majdnem fél éve! Nem is kerestem! Igaza van!
- Kicsim! Kicsim! Sajnálom!
- Nem értem, miért küldött ide Marlene?!
- Hiszen te együtt vagy Markkal - mondta Barbara szigorú hangon.
- Gyere, menjünk haza!
Barbara hazavitte Stefit, aztán szinte azonnal indult is Christownba, ahol a barátai vártak rá. Kicsit aggódott ugyan, de a lány megnyugtatta, ha Mark ideér, már semmi gond nem lesz.
Mark, amikor belépett a házba, rögtön látta, hogy Stefivel valami nincs rendben.
- Megijesztesz, kicsim - mondta a férfi, átölelve a lány vállát.
- Mi lenne, ha ma este itt maradnánk nálam, és csak holnap mennénk el a szüleidhez? Nekem mindig olyan nehéz az ünnep a szüleim nélkül, veled kettesben talán más lesz - Stefi mosolygott, és megpróbált boldognak látszani.
Úgy tűnt, Markot kellemes meglepetésként érte az ajánlat. Stefi ünnepi menünek túldíszített szendvicseket készített, de Mark mindennel meg volt elégedve.
A szendvicsek mellé fogyasztott pezsgőtől a lány könnyednek és elszántnak érezte magát. Beült Mark ölébe, levette a férfi nyakkendőjét, és gombolni kezdte az ingét. Mark megfogta a lány kezét. Stefi egy pillanatig azt hitte, a férfi leállítja, és felmennek a hálószobába. Ám Mark felállt, levette a nadrágját, és vetkőztetni kezdte a lányt. Végül a rongyszőnyegen szeretkeztek, az asztal és az új tálalószekrény között, melyet Stefi kivételesen katalógusból rendelt.
A teste végre megkapta, amire vágyott. A levegőt kapkodva feküdt Mark mellett, és rájött, hogy jól érzi magát. Hálásan megcsókolta a férfit, Mark mindkét karjával átölelte.
Amikor a lány megborzongott, Mark a fülébe súgta:
- Gyere, fürödjünk meg!
A pezsgősüveget magukkal vitték a fürdőszobába.
Amikor a férfi reggel felébredt, mindent betöltött a kávé illata. Stefi a konyhában terített asztallal várta.
Mark frissen borotválva, a lányhoz hasonlóan majdnem útra készen szaladt le a lépcsőn, és egy magazint tartott a kezében.
- Olyan ritkán van időm olvasni - mondta mosolyogva, és könnyedén az asztalra hajította az újságot a kávéscsésze mellé.
- Mi ez? - kérdezte Stefi kíváncsian.
Kitöltötte a kávét Marknak, majd az asztalra tette a kancsót.
- Motoros magazin! Megmutatom a kedvencemet! - a férfi az újságot lapozgatta, miközben a lány cukrot és tejet töltött a kávéba.
Aztán Stefi néhány lépést tett a kenyérkosárral, hogy Mark keze ügyébe helyezze.
- Legendás motor, egy Indián, nézd! - ujjongott Mark.
- Egy indián? - Stefi kezében megbillent a kosár, néhány szelet kenyér a kőre esett.
- Én nem látok itt indiánt - mondta remegő hangon -, csak egy motort.
Mark jóízűen kacagott.
- Pontosan, ez egy híres chopper! - gyönyörködve nézegette a járgányt, míg Stefi a lepotyogott kenyereket szedegette.
- Drágám, ideadnád a vajat?
Stefi a kőről felvett kenyeret a tányérjára dobta. Mark kinyújtott kezébe adta a vajas dobozt, aztán leült, és elkészítette a saját kávéját is.
Reggeli közben Mark részleteket olvasott fel az újságból. Amint az indián szót kimondta, Stefi gondolatai elkalandoztak.
Mikor Mark végzett az étkezéssel, és feltehetően minden fontos részt elolvasott a magazinból, hirtelen felállt az asztaltól.
- Induljunk! - mondta határozottan.
Stefi csodálkozva meredt rá.
- A szüleimhez, már tegnap este oda kellett volna érnünk - magyarázta a férfi, nem értve a lány döbbenetét.
Stefi még mindig semmi jelét nem adta, hogy indulni készülne.
- Nem szeretnél velem jönni, ugye? - kérdezte Mark gyanakodva.
- Nagyon haragszol rám? - a lány bűnbánó arccal nézett rá.
- Inkább mondd meg, ha nem akarsz velem jönni, minthogy ott hisztériázz! - válaszolt a férfi ingerülten.
- Sosem hisztériáztam! Egyszerűen csak korainak érzem.
- Megismerni a szüleimet? - Mark őszintén meglepődött.
- A közös karácsonyt!
- Tegnap éjjel nem találtad korainak - a férfi sértődött volt, és cinikus.
- Mark tegnap veled voltam, nem a szüleiddel! Kérlek, ne haragudj!
- Rendben - Mark beletörődve bólintott.
- Ha hazajöttem ünnep után, felhívlak. A szilveszteri partyra remélem, eljössz?
- Az egészen más, Mark! - mondta a lány zavartan, és bólintott.