Kalandozásaim

ebook

Szerző: Balogh Gyula Bogumil

Kiadó neve: Adamo Books

Oldalszám: 188

Méret: 1.07 MB

Kiadás éve: 2010

Állomány formátum: pdf

Ára: 850 - Ft

Kosárba tesz Kosárba tesz Beleolvas

Újra Moszkvában

 

Négy évvel első szovjetunióbeli utazásom után újra megpróbálkoztam egy hosszabb utazással. Az utat a COOPTURIST szervezte. Ez az út volt az első és az utolsó is, amikor a Coopturisttal utaztam. Már az út szervezésével is bajok voltak. A kedvező időben indítandó út nem jött össze. Végül is július 18-án, a legmelegebb kánikulában indultunk el Közép-Ázsiába.

 

Az út a Buhara, Urgencs, Híva, Szamarkand nevet viselte. Ez volt a lépvessző, és mi madarak, lépre is mentünk. Ugyanis ebből az egészből Szamarkand volt csak az igaz. Ezt még az út kezdetén nem tudtuk. Dunaújvárosból még egy útitársunk volt, Zümi, egy munkatársam, aki az első utamon is velünk volt. Mivel ő öreglány volt, én meg agglegény, mi sem természetesebb, hogy mindenki azt hitte, hogy együtt vagyunk. Ebből csak annyi volt az igaz, hogy együtt utaztunk.

 

Ferihegyen minden simán ment. Reggel felmentünk, 10-kor a szokásos járattal elindultunk, és meg is érkeztünk Moszkvába. Mivel egy napot el kellett töltenünk a fővárosban, a Kozmosz nevű reprezentatív szállodába vittek bennünket, amelyet az űrhajós emlékmű mellett, a népgazdasági kiállítással szemben építettek, egy régi munkástelepüléssel átellenben. A szállodát a nyugatnémetek építették az 1980-as olimpiára. Minden komforttal ellátott, príma jó szálloda volt. Megjegyezni kívánom, hogy négy évvel később ugyanitt szálltunk meg, és nem ismertem a szállodára: teljesen lepusztult, a pluszok megszűntek, a rádió a szobában kiberhelve, melegvíz nincs, a lift rossz, sivárság és kongó üresség mindenütt... Erről majd később. Jegyezzük meg a szálloda nevét: Kozmosz.

 

Megérkezésünk délutánján, ha tetszett, ha nem, a szokásos városnézésen kellett részt vennünk, sőt, még egyszer meg kellett nézni Lenint a mauzóleumban. Jelzem, engem mindig megkap Moszkva, a Kreml varázsa, sármja, de Leninből kettő már sok. Már ismerősen lépkedtem a Kreml macskakövein, unottan hallgattam a már hallott mesét a cárharangról, meg golyó lyuggatta kabátról. Aztán beálltunk szépen a végtelen sorba, és csendesen ballagtunk le a sírkamrába.

 

A mauzóleum úgy van berendezve, hogy lépcsőkön megyünk baloldalt le, majd négy lépcsőt a dobogóra fel, középen az üvegkoporsóban Lenin látható, előtte 1 percig megállunk, majd jobboldalt le és ki. Lenin fekete ruhában, piros nyakkendőben, drapériával derékig letakarva fekszik, jobb keze behajlítva mellén nyugszik. Kis vörös kecskeszakálla hegyesre nyírva, gyér tarkótáji haja megnyírva, bajsza megstuccolva. A világítás miatt viaszsárga az arca, de az is elképzelhető, hogy viaszból van a figura; lényegtelen. Természetesen másodszor is meghatottan néztem a kis nagyembert. Azt hiszem, az ünnepélyesség mindenkit egy kicsit magával ragadott.

 

A városnéző sétából hazaérve, vacsoráig még volt egy óránk. Mondom Züminek: - Gyerünk le, sétáljuk egyet, nézzük meg a régi városrészt! - Le is mentünk. A városrész tipikus szocreál. Mintha Dunaújvárosban járna az ember. Nagy park között négyemeletes, lepusztult, hámló vakolatú bérházak. A szintén lepusztult parkban régi, kopott padokon nyugdíjasok, hadirokkantak, csavargó külsejű fiatalok üldögéltek, kártyáztak, sakkoztak vagy pletykáltak. A játszótér kutyaszarral és szeméttel telihordott, mocskos homokban gyerekek hancúroztak. Mikor elhaladtunk mellettük, ügyet sem vetettek ránk: megszokhatták a tavalyi olimpia alatt a sok külföldi mászkálását. Ahogy nézelődtünk, felfedeztük a helység csinos pravoszláv templomát.

- Menjünk, nézzük meg! - solta Zümi.

 

- Jó, nézzük! - egyeztem bele, és a falak mellett a templom felé indultunk. És kérem, most jön a másik döbbenetes dolog: az ablakok függöny helyett az Izvesztyija és a Pravda lapjaival voltak leragasztva. Ez már nekem is sok volt. Földbe gyökerezett lábakkal álltam, és a múlt heti Izvesztyijába mélyedtem. Félhangon böngésztem a lapot, amikor egy elhanyagolt külsejű, szakadt öltözetű, mellén kitüntetéseket fityegtető öregember állt meg mellettünk. Köszöntöttük egymást. Kérdem tőle:- Miért vannak ezek az újságok az ablakon?

- Azért, mert ezek a legnagyobbak, jól befedik az ablaküveget, pont ablakméret. -tette hozzá magyarázólag. Az meg sem fordult a fejében, hogy másról szól a kérdés. Nem is feszegettem tovább a dolgot, hanem hüledezve továbbmentünk. Ha más meséli ezt nekem, azt mondom, rosszindulatú rágalom. Ennyit erről.

 

A templomhoz érve, sajnálatosan konstatáltuk, hogy a templom kőkerítésébe vájt kapun hatalmas rozsdás láncon lakat lógott. A templom ajtaja, ablakai bedeszkázva.

- Üzemen kívül - jegyeztem meg, és továbbmentünk. Másnap aztán kezdődött az igazi karavánút a Buharai emír birodalmába.

 

Ismertető:

A szerző 1977 és 1999 között 48 országban megtett úti élményeit adja közre. A kezdet Leningrád-Moszkva, majd a Szovjet köztársaságokba való kalandozásaink leírása. Mikor már lehetett kék útlevéllel utazni, akkor Egyiptomtól- Mexikóig bezárva, a Galápagos és Húsvét szigeteken át, minden kontinenst bejártak kis csapatával. Az úti kalandokról 30 videofilmet készített. Az útleírások filmszerűen készültek. Szinte láttatja az olvasóval az útba ejtett ország természeti, etnikai, régészeti és muzeális értékeit. Az adomázó, könnyed stílusban megírt mű nagy élményt ad az olvasónak. Olyan mintha együtt kalandozna a szerzővel.

olvasói vélemények
  • Még nem érkezett hozzászólás!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Mások ehhez vásárolták
Hasonló termékek

Copyright © 2009-2023 Adamo Books Kft.