Aladdin és a rendőrök

- Tudja, mikor jön erre valaki lóháton? Itt a Marson? Majd ha a Jupiter helyet cserél a Merkúrral! - és büszkén körülnézett: ki értékeli csillagászati műveltségét.

- A lovaglás már kiment a divatból - fontoskodott Yamor is. Az öregasszony ekkor elégelte meg őket. Tüntetően hátat fordított nekik, és elment a fák közé. Yamor vállat vont:

- Rozsdás-orrú szülészasszonyunk megsértődött.

- Annyi baj legyen. Gyerünk tovább.

 Az ösvény most sziklák közé kanyarodott. Yamor némi tagadhatatlan élvezettel kezdte éppen ecsetelni, hogyan fogja szétcincálni a csillagfrizurájú rendező haját, amint kezébe kapja az illetőt - amikor a magas sziklák között egy fiatalembert pillantottak meg. A. földön ült, piros és sárga ruhát viselt, fején pedig valamilyen furcsa fejfedőt viselt. Olyan volt, mintha egy használaton kívüli törülközőt csavart volna homloka-tarkója-halántéka köré. Valami fémtárgyat tartott a kezében, és azt dörzsölgette nagy buzgalommal.

Yamor hadnagy körülnézett. Senkit sem látott, hát óvatosan a fiatalemberhez oldalgott, és lenézett rá. Amaz meglátta a férfi lábait, felnézett, majd szótlanul tovább dörzsölte azt a valamit. Csak amikor Vanta is odaállt, állt meg a keze. Lelkesen bámulta a lányt - szemlátomást nagyon tetszett neki.

- Mi ez a fejeden? - érdeklődött Mull közvetlen stílusban.

Ahogyan a városi csavargókkal, piti bűnözőkkel szokott beszélni, amikor még semmit sem vethetett a szemükre. Stílusa csak akkor változott, amikor már a bilincset is elővette a zsebéből.

- Turbán.

- Mi-bán?

- Turbán. Valami régi földi kalap vagy micsoda - vont vállat amaz; és tovább nézte a lányt.

- És mi a neved?

- Aladdin.

- Kire vársz? Netán te vagy a királyfi? - Yamor kezdte magát úgy érezni, mintha egy elmegyógyintézetben sétálna. Ott kell ennyire vigyázni az ápoltakkal, hisz soha nem lehet tudni, melyik mikor kezd dühöngeni... Legalábbis ő így képzelte ezeket az intézményeket. Túl sok régi filmet látott.

- Királyfi? Dehogy. Én csak egyszerű hős vagyok - mondta amaz és a keze ismét szaporán járt. Mull lenyúlt, megérintette azt a valamit, és elkapta az ujját, megfújta:

- Hisz ez forró!

- Mert mindig dörzsölöm.

- És miért?

- Majd mindjárt meglátod. Ez egy varázslámpa - felmutatta nekik, majd varázsigéket mormolt - „Abrakadabra! Abrakadabra!" -, és hirtelen széttárta karjait. A lámpából valami kirepült a földre. Mindnyájan odanéztek.

 Egy hófehér nyuszi volt. A tapsifüles körülnézett, aztán a földet szaglászta. Füvet keresett és nyugodtan odébb ugrált.

- Nem rossz szám - jegyezte meg Vanta. - Más bűvészek ezt cilinderrel csinálják. Lámpával még nem láttam.

- Megint nem sikerült - csüggedt el Aladdin. - Pedig végre már jöhetne a Nagy Szellem! A Dzsinn!

- Gin tonikkal és jégkockával? - Mull nagyot nyelt.

- A Dzsinn, a mindenható szellem! - kiáltotta Aladdin keserűen, és megsemmisítő pillantást vetett a fekete fiúra. Yamor felemelte a kezét:

- No, gyertek. Hátha találkozunk valakivel, aki megmutatja az utat - és elmentek. Aladdin egy darabig utánuk nézett, felállt és nyomukba eredt. De közben sem feledkezett meg a lámpáról, tovább dörzsölte szorgalmasan, önfeledten.